Nemtudom mi történik valójában velem. Élveztem ezt a néhány esős napot, hogy nem kellett kint fociznom. Bentről a meleg szobából néztem a járókelőket. Néhány ember bekopogott az ablakon mert kifelé mosolyogtam. Valószínűleg azért, mert rózsaszín takaró volt rajtam, semmi más, és egy kis rózsaszín rózsás hajcsat. Szeretem ezt a színt. Üdeséget nyújt, csodálatra méltó. Talán ezért hívnak néhányan buzinak, és rugdosnak meg a suliban? Nemtudhatom... Pedig az egész végülis, csak egy szín körül forog. Vagy esetleg én forgok a szín körül... Mégpedig a rózsaszín... Miért baj ez?? Miért nem éli mindenkia maga szürke életét, és élvezi a búskomor hétköznapok egyhangúságát??? Én nem akartam szürke életet élni. Baj az, hogy színt vittem a hétköznapokba??? Mégpedig a rózsaszínt. Megértem a lányokat amiért szeretik. EZ A LEGCSODÁLATRA MÉLTÓBB SZÍN!
Puszil benneteket: Gazsee
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése